Kezdjük a hírrel, majd néhány kép, végül gondolkozzunk egy csöppet!

Christian Kandlbauer kedden reggel a speciális igényeinek kialakított kocsijával frontálisan ütközött az autópályán, miután – egyenlőre tisztázatlan okokból – jobbra rántotta a kormányt. A balesetben olyan súlyos agysérüléseket szenvedett, hogy nem lehetett segíteni rajta.

 

Az orvosok még nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy a balesetet esetleg a gondolatokkal irányított karok okozták.

Drága emberek, azt értem én, hogy egy tudós mekkora karcot hasít a tudomány kék egére azzal, hogy egy embert olyan karokkal lát el, amelyeket gondolatokkal irányíthat, de miért kell egy ilyen embernek jogosítványt adni? Mi szükség arra, hogy egy ki nem forrt technikával kockáztassuk mások életét? Ki vállalja ezért a balesetért a felelősséget?

Persze ez már a hivatalok hibája, nem a tudósoké, értem én. A hivataloké, amelyek oly gyakran adnak mindenféle káros, veszélyes tevékenységre, termékre engedélyt, mert ugye élen kár járni a tudományos vívmányok alkalmazásában.
Eszembe jut az évekig magasztalt azbeszt, vagy a sokáig károsnak nem tartott szolárium, amelyekről ma már tudjuk, rákkeltőek. Jogosan merül fel ezek után: vajon mit használunk még gyanútlanul, amit jobb lenne kerülni?

Javasolnám még a hivataloknak, hogy engedélyezzék beszélő szoftverpszichológusok működését, robotnőgyógyászok beiktatását az ellátásba, atommeghajtású kamionokat az utakra, esetleg mindjárt számítógépes vezérlésű sofőrrel. Hajrá!